Ismét Budapestre látogat a Hatebreed
Amikor egy zenekar már közel két évtizede aktív, és idő közben nemcsak megtalálta azt, amiben a legjobb, hanem azon belül még képes volt új utakat is nyitni egy egész műfajnak, valamint önmagát is időről időre újradefiniálta, felmerül a kérdés, hogy milyen elvárásai lehetnek még a közönségnek. Mármint felmerülhetne, ha nem a Hatebreedről lenne szó, hiszen Jamey Jasta zenekarának töretlen kitartása máig az egyik legmegbízhatóbb, a kilencvenes évek értelmében vett metalcore-produkcióját jelenti a szubkultúra szerelmeseinek.
Az 1994-ben alakult zenekar persze nem olyan szándékkal alakult meg, hogy az ezredfordulót követően új tüzet adhasson egy átalakuló hangzásvilágnak: a Cro-Mags, Metallica, Suicidal Tendencies és Biohazard által megihletett banda azt a crossovert játszotta már a kezdetekkor is, ami végérvényesen összekovácsolta a metal agresszióját a hardcore/punk üzenetközpontúságával. Épp ez a recept az, amit a connecticuti formáció tökélyre fejlesztett az évtizedek során, hiszen a kíméletlen groove-ok, a nyers thrash-es reszelések és a pumpáló taktusok olyan egyveleget alkotnak, amely koncertre született. Ez már a kilencvenes évek derekán is biztos volt, amikor a Victory Records megjelentette a banda bemutatkozó anyagát – a Satisfaction is the Death of Desire máig a kiadó legsikeresebb bemutatkozó anyaga volt, a Hatebreed világhódító útja pedig nemcsak az eladásokban, hanem a Napalm Death-szel, a Slayerrel és az Entombeddel közös turnékban is kezdetét vehette.
Az 1994-ben alakult zenekar persze nem olyan szándékkal alakult meg, hogy az ezredfordulót követően új tüzet adhasson egy átalakuló hangzásvilágnak: a Cro-Mags, Metallica, Suicidal Tendencies és Biohazard által megihletett banda azt a crossovert játszotta már a kezdetekkor is, ami végérvényesen összekovácsolta a metal agresszióját a hardcore/punk üzenetközpontúságával. Épp ez a recept az, amit a connecticuti formáció tökélyre fejlesztett az évtizedek során, hiszen a kíméletlen groove-ok, a nyers thrash-es reszelések és a pumpáló taktusok olyan egyveleget alkotnak, amely koncertre született. Ez már a kilencvenes évek derekán is biztos volt, amikor a Victory Records megjelentette a banda bemutatkozó anyagát – a Satisfaction is the Death of Desire máig a kiadó legsikeresebb bemutatkozó anyaga volt, a Hatebreed világhódító útja pedig nemcsak az eladásokban, hanem a Napalm Death-szel, a Slayerrel és az Entombeddel közös turnékban is kezdetét vehette.
Erre a legjobb példa épp a videoklippel is megtámogatott Honor Never Dies, amely a cyberbullying, az elektronikus zaklatás egyik legtragikusabb áldozatának, a kanadai Rehtaeh Parsonsnak állít emléket. A lány tizenhét évesen vetett véget az életének, másfél évvel azt követően, hogy négy részeg kamasz megerőszakolta őt, a fotókat pedig feltöltötték az internetre, de a nyomozás során ejtették a vádakat arra hivatkozva, hogy nem volt elegendő bizonyíték. Ez a társadalmi reflexió pedig ismét alapélményévé vált a Hatebreednek: így ha szeretnéd ismét ereje teljében látni az utóbbi két évtized egyik, ha nem a leginkább meghatározó metalcore-bandáját, amely épp annyira hű saját elveihez, mint a szubkultúrához, ahonnan jön, augusztus 12-én a Budapest Parkban lesz a helyed!